Harcosok törzse: Egy új törzs története ( 9. Fejezet )

- Elárultad a törzsed! Elárultál engem! - üvöltötte egy ismerős hang.
- Feketemancs! - hallotta a nevét, de most lágy hangon szólították. Meglátott egy tarka nőstény macskát. - Emlékszel rám? -kérdezte a nőstény. Feketemancs eszébe jutott a furcsa álom.
- Pettyeslevél!- kiáltotta.
- Igen. Én vagyok. - dorombolta Pettyeslevél.- Két árnyék veszélyt jelent számodra.- Feketemancs meglepődött.
- És mi van a harcosokkal akik beszélni akartak velem? - de erre a kérdésre már nem kapott választ. Macskák kétségbeesett nyávogása hallatszott, majd meglátott két kandúrt: egyik hatalmas volt, barna bundája tele volt harci sebekkel. A másik kisebb volt, de Feketemancs nem látta tisztán. Meglátott egy fekete-fehér nőstényt, aki ismeretlen macskákat vezetett át a Mennydörgő ösvényen. Felébredt. Meglátta Füstmancsot, aki a barlang bejárata előtt üldögélt és őt nézte.
- Motyogtál álmodban. - mondta kifejezéstelen arcal.
- Mikor indulunk járőrözni? - kérdezte témát váltva Feketemancs.
- Homokvihar azt mondta, hogy várjunk itt.- válaszolta a kis fekete kandúr. Hosszas percek után megjelent mind a két harcos.
- Készen álltok?- kérdezte Tűzszív. Füstmancs bólintott.
- Tűzszív? Beszélhetnék veled?- kérdezte Feketemancs. Elakarta mondani nevelőjének furcsa álmát. Tűzszív egy kis ideig kérdőn nézett rá, de végül Homokviharhoz fordult.
- Mindjárt jövünk. - mondta a helyettes a nősténynek. Homokvihar bólintott. Tűzszív kicsit messzebb ment a csapattól. Feketemancs követte.
- Megint volt valami furcsa álmod ?- kérdezte.
- Igen. Ahogy múltkor is, megjelent Pettyeslevél...
- Pettyeslevél? - kérdezte kerek szemmel Tűzszív. - Pettyeslevél az a macska az álmodtam?
- Igen, de ez miért ilyen fontos?-kérdezte.
- Semmiség.- válaszolta Tűzszív. - Folytasd!
-Pettyeslevél azt mondta, hogy két árnyék veszélyt jelent a számomra. Két macskát láttam: egyik hatalmas volt barna bundával.- Tűzszív szeme dühről árulkodott, de most Feketemancs fékezte a nyelvét és tovább folytatta. - A másikat nem láttam tisztán.- Tűzszív bólintott és magába mormolt valamit. Felemelte a fejét és halkan így sóhajtott :
- Édes Pettyeslevelem! Most vajon hogy érthetted ezt?