Belépés
Elfelejtettem a jelszavamat

Harcosok törzse: Egy új törzs története ( 7. Fejezet )

2017-10-02

Elérték a dombot, ahol Feketemancs legutoljára látta a Négyesfát. Lent macskák körvonalai rajzolódtak ki. Felismerte a törzsek illatát. Odakúszott Tűzszív mellé, majd nyugtalanul megkérdezte tőle.
- Mire várunk ennyi ideig?- nevelője félig komolyan, félig nevetve nézett rá.
- Sokat kell még tanulnod, ifjú növendékem. Kékcsillag jelére várunk. Ha megadja a jelet, elindulhatunk lefelé. - Feketemancs szíve gyorsan vert és a mancsa viszketett az izgatottságtól.- A Gyűlésen érdeklődj pár titokról, de ne árulj el semmi olyat, amit még felhasználhatnának ellenünk. - mondta Tűzszív, le sem véve szemét Kékcsillagról.
Igen, Tűzszív.- Feketemancs látta, hogy Kékcsillag felemelt farokkal jelzi, hogy indulhatnak. Mikor leértek Feketemancs beleütközött egy Árnyak törzsbeli növendékbe.
- Áuuuu! - jajdult fel a növendék. Kandúr volt, nagy fekete bundával. Szeme olyan zöld volt, mint Tűzszívé.
- Bocsánat. - szégyenkezett Feketemancs. - Nem tudtam lefékezni.
- Semmi baj.- mosolygott a növendék. - Korbácsmancs vagyok. - Feketemancsot meglepte Korbácsmancs barátságossága.
- Én Feketemancs vagyok.
- Neked is ez az első Gyűlésed? -kérdezte kíváncsian.
- Igen. - válaszolta.- Neked ki a nevelőd ?- érdeklődött, ahogy Tűzszív meghagyta neki és próbált nem sokat kifecsegni.
- Póktalp. Az egyik legjobb harcosunk.- mondta, majd lekushadt és Feketemancs felé kúszott. Feketemancs kérdőn nézett a kandúrra, aztán rájött, hogy Korbácsmancs birkózni hívja. Nem volt nehéz ellenfél.Feketemancs a hasára gördítette, aztán ráugrodt.
- És neked? - kérdezte Korbácsmancs, miután nagy nehezen feltápászkodott. - Ki a nevelőd?- Feketemancs szóra nyitotta a száját, de egy hang szólította.
- Feketemancs!- Tűzszív volt az. Mikor nevelője odaért összedörgölték orrukat.
- Tűzszív a te nevelőd? - kérdezte csodálattal a hangjában Korbácsmancs.
- Igen én vagyok. - válaszolt Tűzszív. Korbácsmancs fejet hajtott.
- Megtiszteltetés közelről látni egy ilyen nagy harcost. - hízelgett. Egy hangos nyávogás hangzott el az Óriásszikla tetejéről. Korbácsmancs mégegyszer fejet hajtott, majd eltűnt a macskák tömegében.
- Hízelgő és kíváncsi. - mormolta mosolyogva Tűzszív.
A törzsek vezetői nyugodtan beszélgettek, de Feketemancs nem tudott odafigyelni. Szeme a tömeget vizslatva Korbácsmancs után, aztán meglátta egy fekete-barna foltos kandúr melett. ,,Biztos ő Póktalp." gondolta.
- A Gyűlésnek vége. - jelentette be Kékcsillag. Feketemancs meglátta, hogy Korbácsmancs közeledik felé.
- Jó kis Gyűlés volt. - mosolygott.
- I... igen.- válaszolt Feketemancs, bár azt se tudta, mi történt. Egy hívó nyávogás szakította félbe a beszélgetésüket. A hang gazdája az a foltos kandúr volt, akit Feketemancs még Korbácsmancs mellett látott.
- Megyek Póktalp!- nyávogta vissza Korbácsmancs.- Remélem még találkozunk. - mondta, majd elrohant nevelőjéhez.
- Én is. - mormolta Feketemancs.

Hozzászólások (0)