Harcosok törzse: Egy új törzs története ( 3. Fejezet 3. Rész )

Kékcsillag az idősekkel ette mai vacsoráját, míg pár harcos növendékekkel vagy királynőkkel beszélt. Feketemancs odament a zsákmányhalomhoz és kivett egy egeret. A friss, tavaszi szellő egy nőstény nyávogását hordozta.
- Feketemancs! - szólította a királynő. Kékcsillag szólította.- Idejönnél? - hangja nyugodt volt, mint mindig.
- Igen Kékcsillag? - Feketemancs hangja elcsuklott, ahogy eszébe jutott a reggeli szidás. Lehet, hogy Tűzszív ezt is jelentette Kékcsillagnak. De vezére következő mondata nagyon meglepte.
- Vacsorázz velünk! - Feketemancs bólintott és Kékcsillag mellé iramodott. Együtt ehetett a vezérrel, ami nagyon nagy megtiszteltetés.
- Tűzszív azt mondta, hogy korán keltél. - mondta Kékcsillag. - Még azt is mondta, hogy elég jól bírtad a kiképzést. Mit tanultatok ma? -kérdezte. Feketemancs kérdőn nézett vezérére. Hiszen Tűzszív már jelentett! Akkor miért kérdezi tőle?
- M... ma megnéztük a határokat és a vadászterületünket. - hebegte. Mikor végeztek a vacsorával Kékcsillag újra felnyávogott.
- Látom, fájnak a mancsaid.- igaza volt. - Kérj Sárgafogútól pár mákszemet!
- Igen, Kékcsillag! Már is megyek. - Feketemancs elindult Sárgafogú barlangjához. Ott találta Szénbundást, Sárgafogú tanítványát.
- Szia Feketemancs. - köszöntötte.
- Szia Szénbundás. Tudnál adni pár mákszemet?
- Máris hozom. - mondta, majd besántított a barlangba. Feketemancs úgy tudta, hogy még növendék korában egyik lába kicsavarodott, ezért nem lehetett belőle harcos. Feketemancs mégis tisztelte a kis szürke nőstényt. Pár perc múlva egy levélcsomaggal tért vissza.
- Ebben vannak a mákszemek. Rágd el őket óvatosan !- mondta.
- Köszönöm, Szénbundás.- hálálkodott Feketemancs , majd visszaindult a tisztásra.