Harcosok törzse: Egy új törzs története ( 3. Fejezet 2. Rész )

- Ébredjetek! Kezdődik a kiképzés! - a két kandúr aludt tovább. - Ébresztő! - Füstmancs nyitotta ki először a szemét.
- Mivan? - kérdezte kábán.
- Kezdődik a kiképzés!
- Mi?! -kiáltott fel Hamumancs.
- Jól hallottátok. Homokvihar, Szürkecsíkos és Tűzszív kint várakoznak.
A két macska felpattant és kirohantak a barlangból.
- Itt vagyunk! - lihegte Hamumancs.
- Legközelebb korábban keljetek! - mondta szigorúan Homokvihar. - Vegyetek példát Feketemancsról!- a két kandúr mérgesen meredt Feketemancsra.
- Igyekezzünk, mert így napnyugtáig sem érünk vissza!- morogta Szürkecsíkos.
- Nem aludtad ki magad? - kérdezte Tűzszív mosolyogva.
- Miért kérdezed?
- Nem valami jó a kedved. - válaszolta Tűzszív.
- Nagyon hideg volt este. - válaszolta.
Feketemancs nem mert megszólalni, de pár pillanat múlva erőtvett , hogy beszéljen a nevelőjével.
- Most merre megyünk?- kérdezte .
- Megnézzük területünk határait. - mondta Tűzszív. Erre a másik két növendék is felkapta a fejét.
- A... a Menydörgő ösvényt is? - hebegte Füstmancs.
- Igen. Azt is. - válaszolta Szürkecsíkos. Bementek egy fenyőerdőbe , ahol kétlábúak kiabálását hallották. Tovább indultak.
- Érzitek ezt a szagot? - kérdezte Homokvihar. Feketemancs érezte. Ellenséges terület volt velük szemben. - Ez a Folyó törzs szaga. Jegyezzétek meg! - Feketemancs jól beszívta az ellenség szagát, majd Homokvihar újra megszólalt. - Nincsenek messze innen a Napossziklák. Szerintem pihenjünk le. - Tűzszív bólintott. Miután letelepedtek, Feketemancs az előttük elterülő folyót méregette: széles volt, sodrása pedig gyors. Ezen a folyón csak a lépőköveken lehet átjutni. Most egy kisebb patakhoz értek, ami két irányba folyt.
- Arra a Homokosvölgy található. - mondta Tűzszív. Ott fogjuk megtartani az edzések nagy részét, de mi most a másik irányba megyünk. - átkeltek a patakon, majd egy nagy emelkedőn felbaktattak. Elérték az emelkedő legtetejét, ahol leláttak négy hatalmas tölgyfára.
- Ki tudja , hogy ez melyik hely? - kérdezte Szürkecsíkos. Senki sem szólalt meg.
- Ez itt a Négyesfa. - mondta Homokvihar. - Itt szoktak lenni a Gyűlések.- Feketemancs két új idegen szagra lett figyelmes, de mielőtt még kérdezhetett volna, Tűzszív megszólalt.
- Ez a Szél törzs és az Árnyak törzse szaga. Könnyű megkülönböztetni: az Árnyak törzsének harcosai varjúeledelt esznek. Innen szerintem már könnyebb. - mosolygott a növendékekre. Mégtovább mentek. Feketemancs orrát hatalmas bűz csapta meg. Elértek egy vastag csíkhoz, olyan szürke és olyan széles volt, akárcsak egy folyó. Hirtelen megremegett a föld és a távolból egy hatalmas szörnyeteg közeledett. A három növendék egyszerre ugrott fel, fújtatott: mind a hárman megijedtek.
- Ez itt a Mennydörgő ösvény. - mondta Tűzszív. - Túloldalt pedig az Árnyak törzse területe.
Megnéztek minden határt és vadászterületet. Feketemancs lelkesen figyelt a harcosok minden szavára. Már kezdett lenyugodni a nap , mikor visszaértek a táborba.

. . .