Belépés
Elfelejtettem a jelszavamat

Harcosok törzse: Egy új törzs története ( 3. Fejezet 1. Rész )

2017-08-08

Másnap Feketemancs korán kelt. Az egész törzs még aludt, de ő ezzel nem törődve kiosont a rekettyealagúton és ott várakozott. Nem kellett sok idő, lépteket hallott.
- Feketemancs! - suttogta egy kandúr. Feketemancs ijedten meredt a tábor bejáratára. Tűzszív lépett ki az erdőbe. Arca először megkönnyebbülésről árulkodott, majd felváltotta egy apró düh.
-Mit keresel itt ilyen korán? Nem kéne még aludnod? - kérdezte az arany bundájú kandúr. - Hogy jutott eszedbe idekint várakoznod?
Feketemancs hírtelen szomorúságot érzett.
- Én... - kezdte - én csak láttam, még régebben, hogy a járőrözni induló harcosok idekint várakoznak a régebbi csapatra.
- Igen, de azok harcosok és mi nem járőrözni indulunk. - torkolta le nevelője.
- Sajnálom Tűzszív.- nyávogta Feketemancs. Lehet, hogy a helyettes leszidta, de Feketemancs tudta, hogy jó okkal tette ezt. Ha erre téved egy bagoly vagy akár egy róka, könnyű áldozat lett volna.
- Mit kerestek itt ? - hallatszott egy nőstény macska nyávogása.
- Jó reggelt Homokvihar. - köszönt Tűzszív. A nőstény bólintott Tűzszív felé, majd Feketemancsra nézett.
- Ugyes növendéked van. Ilyen korán felkelni! - nyávogta barátságosan. Tűzszív mormolt valamit, amit Feketemancs nem hallott, de tudta, hogy róla van szó.
- Az én növendékem is alszik még? - kérdezte egy másik kandúr, felébresztve Feketemancsot gondolataiból.
- Igen Szürkecsíkos. -válaszolt Tűzszív.
- Felkeltsem őket? -kérdezte Feketemancs. A három harcos szinte egyszerre bólintott.
. . .

Hozzászólások (0)