Belépés
Elfelejtettem a jelszavamat

Harcosok törzse: Egy új törzs története ( 24. Fejezet 2. Rész )

2018-04-03

Holdmancs egész úton csöndes volt. Feketelevél ezek után nem merte egyedül hagyni növendékét. Most megtudta menteni, de mi lesz ha legközelebb későn érkezik?
- Köszönöm Feketelevél. - nyávogta Holdmancs. - Ha te nem lettél volna, akkor én már... - megborzongott.
- Nem hagyom, hogy bárki bántson. Főleg ez a harcos.
- Ki volt az a harcos? - kérdezte. Feketelevél amilyen nyugodtan csak tudott vállat vont.
- Egy Árnyak törzsbeli harcos, aki megszegte a törvényeket. De legközelebb nem lesz ilyen szerencséje.
- De miért? - folytatta a kérdéseket Holdmancs.
- Mert az én növendékemmel packázott. Következőleg már a fogaim nyomát vizsgálhatja. - erre növendékének is jó kedve támadt. A táborba visszaérve minden macska kíváncsian figyelte Holdmancsot. Feketelevél elkísérte Sárgafogú barlangjáig, onnan Kékcsillag hívására lett figyelmes. A szürke nőstény kérdőn nézett rá.
- Mi történt?
- Árnyak törzse. - válaszolta röviden. Kékcsillag összevonta szemöldökét és gondolkodott.
- Hányan voltak?
- Egyetlen egy harcos volt. - Kékcsillag felkapta a fejét.
- Ismerted? - Feketelevél sóhajtott. Nem mert hazudni vezérének.
- Maga Korbácskarom volt az. - Kékcsillag rideg pillantásától Feketelevél kétségbeesett.- De elűztem őt! Nem szegtem meg a Harcosok törvényeit! A Csillag törzsre esküszöm! -Kékcsillag röviden felnevetett, majd azzal az ismert nyugodtsággal megszólalt.
- Hiszek neked, Feketelevél. - a válaszra Feketelevél majdnem összerogyott a megkönnyebbüléstől. - Én arról akartam veled beszélni, hogy itt lenne az ideje Tölgymancs és Holdmancs kiértékelésének. - Feketelevél megborzongott.
- Ez nem túl korai még? - Kékcsillag összehúzta a szemét.
- Félted növendéked? -kérdezte.
- 5 hold óta növendék és mindjárt harcos. - sóhajtott. - Nem tudnám elengedni.
- Megértem, barátom. De tudod jól, hogy nagy szűkségünk van harcosokra. Holdmancs nem fog felszívódni. - Feketelevél egyetértőn, de aggodalmasan bólintott, majd elhátrált. Akaratlanul Sárgafogú barlangja felé indult. Holdmancs egy kis rekettyésben feküdt, de ahogy meglátta nevelőjét vidáman felpattant.
- Feketelevél! Örülök, hogy meglátogattál. - Holdmancs meglátva Feketelevél bús arcát, rákérdezett. - Minden rendben?
- Figyelj... - kezdte - mindig is harcos akartál lenni, nem igaz? - A fehér nőstény bólintott. - Nos, hamarosan el kell vigyelek egy kiértékelésre...
- Mi az a kiértékelés? - kérdezte. Feketelevél sóhajtott.
- Minden növendék átesik rajta mikor harcossá válik.
- És ez miért baj? - Feketelevél vállat vont.
- Én csak aggódok, mert...
- A szemem, igaz? - morogta halkan.
- Nem erről van szó. Tudod, ma nagyon féltem, hogy valami bajod lesz. És sajnos a baljós jóslatom beteljesült. - tartott egy kis szünetet, hogy a megfelelő szavakat megtalálja. - Félek, mert nem akarlak elveszíteni. - Holdmancs nevelőjéhez bújt.
- Nem fogsz elveszíteni. Az én szívemben mindig megmaradsz. Soha nem felejtem el a legjobb nevelőt, akit valaha kaphattam volna. - Feketelevél hangosan dorombolt.
- Én meg soha nem felejtem el a legbölcsebb növendékemet.

Hozzászólások (0)