Harcosok törzse: Egy új törzs története ( 21. Fejezet 2. Rész )

Feketelevél körülnézett a tisztáson. Hamubajszú még mindig ott ült a harcosokkal együtt.
- Ez gyors volt. - nyávogta jókedvűen Szürkecsíkos.
- Jó híreket hoztam Hamubajszúnak. Kékcsillag úgy döntött, hogy elkezdhetjük Rézvirág kölykeinek kiképzését. - Szürkecsíkos csodálkozó szemmel hallgatta Feketelevelet, de Hamubajszú füle hegyét sem mozdította.
- Te már ennek sem örülsz? - kérdezte Feketelevél.
- De, csak vicces, hogy Kékcsillag pont minket akar nevelőnek a tegnap esti után, nem gondolod? - a kandúr csípős szavai megütötték Feketelevél szívét.
- Kékcsillag azért választott minket, mert tudja, hogy nálunk jó kezekben lesznek a növendékek. - mondta Feketelevél. Hamubajszú felhorkant.
- Látom ezt sem érted. Kékcsillag csak azért választott minket, mert muszáj volt neki.
- Ezt meg hogy érted? - lepődött meg Feketelevél.
- A Villám törzsnek szüksége van harcosokra és mivel szinte minden harcosnak van növendéke, már csak mi maradtunk.
- Ez nem igaz! - tiltakozott. - Kékcsillag szeret minket és...
- Kékcsillag csak a törzs fennmaradásával törődik! - acsarkodott tovább Hamubajszú.
- Hogy te mekkora disznó vagy! - morogta Feketelevél. Remélte, hogy barátja ezután a mondat után befejezi, de ez csak súlyosbított a helyzeten.
- Hogy én? Te találkozgatsz azzal a Korbácskarommal vagy kivel! Látod mi lett a vége!
- Most már fejezzétek be! - nyávogta Szürkecsíkos, de Feketelevél nem tudta fékezni magát.
- Akkor miért mentettél meg, ha szerinted kijárt nekem a bűntetésem? - erre a kérdésre Hamubajszú szeme ellágyult és hátat fordított Feketelevélnek.
- Mert tudod jól, hogy az életemet adnám érted. - Feketelevél nem tudta felfogni, hogy mit érez: bűntudatot, szánalmat vagy szeretetet? Eddig csak Korbácskaromba volt szerelmes és észre se vette barátja féltékenységének okát. Nem azért volt, mert megszegte a törvényeket, hanem mert szerette. Feketelevél lassú, lomha léptekkel barátja mellé ült és párszor megnyalta a kandúr hátát.
- Tudom, eltoltam. Nem hittem, hogy az a macska árul el akibe én... - Hamubajszú megnyalta Feketelevél arcát, majd csillogó szemekkel hozzátette.
- Egyszer úgyis megkellet volna bocsátanom. Este nevelők leszünk. Most ez a fontos. - Feketelevél örült, hogy Hamubajszúval ismét barátok, talán még többek is.