Harcosok törzse: Egy új törzs története ( 20. Fejezet )

Feketelevelet egész úton kérdések gyötörték: Miért tette ezt Korbácskarom? Miért védték meg, mikor kiérdemli a bűntetését? Ki Ezüstpatak? Nem szólt semmit, úgy sem szóltak hozzá. Mindenki össze volt zavarodva. Feketelevél mellett Hamubajszú sétált. Arca fáradt, aggodalmas volt. Ő sem nézett Feketelevélre. A táborba visszaérve Kékcsillag nem ugrott fel a Nagysziklára, csak várta, míg minden macska elvonul aludni.
- Te nem, Feketelevél! - kiáltotta Kékcsillag. Feketelevélben megfagyott a vér, de pár pillanat múlva követte vezérét. A sötét barlangban kirajzolódott Kékcsillag alakja.
- Szóval, találkozol Korbácskarommal? - kérdezte halálos nyugalommal. Feketelevél nem tudta, hogy mit válaszoljon. Félt elmondani az igazat, de hazudni se mert Kékcsillagnak, így inkább csak bűnbánóan lehajtotta a fejét.
- Tudom, hogy Hamubajszú és Szürkecsíkos hazudott. - nyávogta Kékcsillag. Feketelevél felkapta a fejét.A szürke királynő felsóhajtott.- Reméltem, hogy nem történik meg mégegyszer.
- Mégegyszer? - kérdezte értetlenül Feketelevél. - Hogy érted azt, hogy mégegyszer? -
- Nem érdekes.- szólalt meg pillanatok múlva .
- De ...- kezdte, de Kékcsillag felémagasodott, s dühtől ittas szemmel bámult le a felborzolt bundájú nőstényre.
- Túl sokat akarsz tudni! - nyávogta. - Úgy tűnik Tigriscsillagnak igaza volt: a harcosaim hűsége nem változott semmit. - Feketelevél lekushadt, mint a megadó harcos.
- Én... sajnálom. - hebegte Feketelevél. Kékcsillag Nagy lélegzetet vett és behunyta a szemét.
- Tudom. Hamarosan többet is tudni fogsz. De most kérlek, menj! - a parancs után Feketelevél kihátrált és aludni ment.