Harcosok törzse: Egy új törzs története ( 19. Fejezet )

.

Pár nap múlva Feketelevél készülődött a Gyűlésre.
- Izgulsz? - kérdezte a mellette mosakodó Felhőfarkú.
- Miért? Kéne? - kérdezte szórakozottan Feketelevél. Felhőfarkú dorombolt, majd újra csend lett. A fehér, hosszú bundás fiatal harcos is Tűzszív növendéke volt, de Feketelevél csak ennyit tudott.
- Te is Tűzszív növendéke voltál, ugye?- tette fel az első kérdést Feketelevél. Felhőfarkú bólintott.
- Igen. Még harcos volt, mikor elkezdtem a kiképzést. Miért kérdezed? - Csak kíváncsi vagyok a te növendékkorodra. - válaszolta egyszerűen.
- Az én növendékkoromra? - lepődött meg a kandúr. - Az én növendékkorom nem volt tökéletes, főleg azért , mert akkor történt... - elhallgatott és üveges tekintettel bámult maga elé.
- Mi történt akkor? - tett fel egy bátorító kérdést. Felhőfarkú sóhajtott.
- Akkor történt Tigriskarom árulása. - A név hallatára Feketelevél hátán felborzolódott a bundája. - Én... láttam, mikor a magánakvaló macskákkal elindult a tábor felé... - Feketelevél sajnálta a harcost, de mégis egy kis szánalom fogta el Felhőfarkú rettegését látva.
- Sajnálom. - hebegte Feketelevél.
- Ugyan! Nem a te hibád. Nem tudhattad. - válaszolta Felhőfarkú erőltetett mosollyal. Felhangzott Kékcsillag nyávogása. Felhőfarkú elsétált Feketelevél mellől és a Kékcsillag előtt sorakozó csapatba elvegyült. Feketelevél is csatlakozott. Az emelkedő tetején megérezte Korbácskarom szagát, de most inkább Hamubajszú aggasztotta. A szürke kandúr a sor legvégén haladt. Nem beszélt barátjával az összeveszésük óta. Kékcsillag megadta a jelet, amire az egész Villám törzs lerohant a tisztásra. Pár pillanat múlva fel is hangzott a hívó szó az Óriásszikla tetejéről. Először Görbecsillag lépett elő.
- A Folyó törzs zsákmánya megtizedelődött. A folyó halai betegek, a kétlábúak pedig elfoglalját a vadászterületeinket. - most Tigriscsillag szólt.
- Akkor mégis, hogy lehet az, hogy az Árnyak törzse minden problémával megküzd, de a többi törzs egyet sem tud megoldani? - az Árnyak törzse harcosai helyeslőn nyávogtak. - Az Árnyak törzse az idők kezdete óta éhezik, mégse panaszkodunk és nem is lopunk! - Kékcsillag szemében düh villant meg.
- Tényleg? Egyik éjszakai járőrcsapatunk azt jelentette, hogy érezték az Árnyak törzse szagát a Mennydörgő ösvénynél! - Feketelevél farka idegesen járt össze vissza. Megérezték Korbácskarom szagát! Tigriscsillag feltűnés nélkül Feketelevélre pillantott.
- Talán az egyik harcosod meg tudja magyarázni. - a nagy tömeg hallgatott és a Villám törzs harcosait bámulták. Kékcsillag Feketelevél felé sandított. Szemében csalódottságot fedezett fel. Tigriscsillag folytatta.
- Az a drágalátos új nőstény harcos, aki Tűzszív növendéke volt. Aki annyira jóban van az egyik harcosommal, hogy képes megszegni a harcosok törvényeit is érte. - Tigriscsillag gúnyos mosolyát nem leplezve Korbácskarom felé pillantott. A kandúr kemény arccal nézett vissza vezérére.
- Feketelevél nem áruló! - kiáltotta egy kandúr. Mikor Feketelevél hátrapillantott, meglátta Hamubajszút, lángoló tekintetével.
- És ezt tudod is bizonyítani? - kérdezte Tigriscsillag összehúzott szemöldökkel.
- A járőrözés során Feketelevél tényleg kirohant a táborból, de én is utánna mentem. A Homokosvölgy szélén aludt. Én vittem vissza.- Tigriscsillag felnevetett.
- Tényleg? Pedig ezt nekem mind Korbácskarom jelentette. - Feketelevél gyomra égett. Az a harcos, akiben megbízott, elárulta!
- Akkor ez a fiatal kandúr rosszul jelentett, mert én követtem Hamubajszút. - mondta a tömegből előlépő Szürkecsíkos.
- Neked senki sem hisz Ezüstpatak óta! - horkant fel Tigriscsillag. Feketelevél kérdőn nézett Szürkecsíkosra, de az az összeszűkült szemét az Árnyak törzse vezérére szegezte.
- Ha mégegyszer a szádra veszed a nevét...
- Elég! - kiáltotta Kékcsillag. - Ezt a saját törzsemmel fogom megbeszélni. A Gyűlésnek vége! - a vezérek leugrottak az Óriásszikláról és visszatértek területükre.