Harcosok törzse: Egy új törzs története ( 14. Fejezet 3. Rész )

- Korbácsmancs! Engedj el! Én vagyok, Feketemancs! - A kandúr enyhített szorításán.
- Feketemancs?! - nyávogta Korbácskarom, majd leugrodt Feketemancsról és kiszaladt az alagúton. Feketemancs követte.
- Ne haragudj. Nem ismertelek fel. - mondta Korbácsmancs. - El kell tűnnünk innen! - a két növendék egymás mellett rohant. Mikor elérték a Homokosvölgyet, lassítottak.
- Hamarosan a Szél törzs is támad. - morogta Korbácsmancs. - Ne haragudj. Nem tudtalak figyelmeztetni. Ma tervelték ki az egészet.- mondta.
- Miért akartál szólni, hiszen ellenséges törzsben élünk? - kérdezte Feketemancs.
- Mert a barátom vagy. - válaszolta Korbácsmancs csillogó szemekkel. Feketemancs ráébredt, hogy szólnia kéne a Folyó törzsnek, de egy kérdésre még mindig nem kapott választ. Miért ment át Tigriscsillag a Villám törzsből az Árnyak törzsébe?
- Te ismered Tigriscsillag múltját ? -kérdezte Feketemancs. Korbácsmancs megrázta a fejét.
- Nem, de szerintem most nem ezzel kéne foglalkozni. - válaszolta, majd feladóan felsóhajtott. - Csak annyit tudok, hogy régebben a Villám törzsben élt és Tigriskarom volt a harcosneve.- hirtelen Korbácsmancs megmerevedett. - Fuss!- sziszegte halkan Feketemancsnak, hatalmas, holdnagyságú szemekkel.
- De miért? - kérdezte Feketemancs suttogva.
- Kérlek! - sűrgette a fekete kandúr.- Bízz bennem! - Feketemancs habozott, de látta, hogy Korbácsmancs nagyon megvan rémülve, így úgy döntött, megbízik a növendékben. Tovább futott a Folyó törzs területe felé és azon gondolkodott, mitől ilyedt meg Korbácsmancs. Mikor feleszmélt gondolataiból, már a lépőköveknél volt. Áthaladt a folyón és a Folyó törzs táboráig meg sem állt. A macskák ilyedten bámulták. Görbecsillag felugrodt a Nagysziklára és onnan tette fel a kérdéseit.
- Te vagy Tűzszív növendéke, ugye? Miért jöttél? - kérdezte a vezér.
- Igen én vagyok.- lihegte. - A Villám törzset megtámadta az Árnyak törzse és hamarosan a Szél törzs is csatlakozni fog, ezért kérlek, segíts nekünk! - kérlelte Görbecsillagot Feketemancs. Görbecsillag gondolkodóan nézett harcosaira, majd közölte döntését:
- Segítünk. Vezess minket! - a Folyó törzs macskái helyeslőn nyávogtak. Feketemancs megkönnyebbültem felsóhajtott.
- Mutatom az utat.- nyávogta és a bejárat felé futott.
- Várj, ifjú növendék! - kiáltott utána Görbecsillag. - Hogy hívnak?
- Feketemancs.- válaszolta. Büszkeség járta át testét, mikor Görbecsillag bólintott és hozzátette.
- Tökéletes harcos válik belőled, fiatal Feketemancs. Mutasd az utat!
Mikor a rekettyealagutat elérték a Folyó törzs berontott a táborba és Feketemancs futásnak eredt Kékcsillag barlangja felé. A barlang bejárata előtt meglátta Tűzszívet, aki úgy védelmezte a bejáratot, mint a kölykeit védelmező királynő. Feketemancs gondolkodás nélkül egy nála kétszer nagyobb kandúrra vetette magát a kandúr ilyedten próbálta lerázni magáról Feketemancsot, de Feketemancs minden erejével kapaszkodott, majd beleharapott a harcos izmos vállába. A kandúr fájdalommalteli hangon felnyávogott és ledobta a hátán csimpaszkodó Feketemancsot, de ahelyett, hogy újra harcbaálljon vele, elfutott a rekettyealagút felé.